~.Chapter two.~

Külső szemszög:

Paul érdeklődni kezdett az új albummal kapcsolatban. Habár Harry testben figyelemmel kísérte a beszélgetést,lélekben teljesen máshol járt. Folyton azon kattogott hogy hol lehet a gyönyörű lány,és hogy találkozni akar vele.
-Neked mi a véleményed,Harry?-szólította meg Louis,de a fiú nem reagált.
Lou párszor legyintett a kezével Harry szeme előtt,ennek hatására végre visszaszállt a földre.
-Tessék,mi van?-kérdezte zavarodottan Harold.
-Hogy tetszenek a dalok?-tette fel a kérdést újra Louis.
Hazza elismerően bólintott,jelezvén hogy imádja az új album számait.

****************

Nem sokkal a beszélgetés után mindenki hazaindult,hogy kicsit pihenjenek a koncert előtt.

Kivéve Harry-t. Eldöntötte hogy elindul a nagy városba,és megkeresi a lányt. 

Végül nem sikerült neki,de legbelül érzi,hogy valamikor még találkozni fognak. Hazament,átöltözött,és

mivel már volt ideje ledőlni elindult az arénába,ahol nemsokára fellépnek.

Ő ért oda utoljára. Az épület előtt több száz sikítozó rajongó fogadta,akik megnehezítették a dolgát a bejutásban. Miután átöltözött és kisminkelték maradt egy kis ideje,így lehuppant egy kanapéra,a backstageben.
-Hogy-hogy nem mentél haza a stúdióból?-ült le mellé Leeyum.
-Volt egy kis dolgom.-ezzel Hazz le is zárta a beszélgetést,mivel elérkezett az idő hogy a színpadra lépjenek.


Sarah szemszöge:

Végre előjöttek a színpadra. Pár rajongótól megtudakoltam néhány dolgot Harry-ről.
Volt aki szívesen mesélt,és volt,aki letámadott. Idézem az egyik kedves személyt:
"Miért vagy itt ha semmit sem tudsz róluk? Szánalmas NATOR vagy.."
Ezen például jót nevettem. Mindegy,a lényeg az,hogy megtudtam hogy Harold tizenkilenc éves,valamint hogy sok idősebb nővel volt már dolga. Nem csodálom,a mosolya minden nőt levesz a lábáról.
-Jó estét London!-szólt bele a mikrofonba az egyik srác.
A hátul ülő népséghez képest eléggé közel voltam hozzájuk,így mindent tisztán láttam.
Szóltak pár szót köszöntésképpen,majd elkezdtek énekelni. A közönség tombolt az ütemes dallamra,ami bevallom még nekem is tetszett. A dal közben Harry a közönségre pillantott,akik közt engem is észrevett.
Elvigyorodott,majd kacsintott egyet,amiről pontosan tudtam hogy nekem szól.
Hirtelen hatalmas fájdalom nyilallott a hátamba. Szárnyaim ki akartak törni,amit alig bírtam visszatartani.Elindultam a kijárat felé,mivel éreztem,hogy nem bírom sokáig. Felsiettem az épület tetejéére. Mikor már nem volt senki a közelben levettem magamról a fekete bőrdzsekit. Fekete tollaim előtűntek,belsőmet elöntötte a megkönnyebbülés. Végigmértem a város éjszakai fényeit. Az épületek megvilágítását,a házakból kiszűrődő világosságot. Egyszeriben csak mennydörgött egyet,aztán eleredt az eső,ami pillanatok alatt eláztatta a szárnyamat. Káromkodtam pár sort,majd megpróbáltam pozitívan gondolkodni. Most először tapasztalom meg,hogy milyen érzés esőben álldogálni úgy,hogy tudod,közben elfolyik a sminked.
Lépteket hallottam az ajtó felől. Rögtön odakaptam a fejem,így megláttam Harry-t.
'Az elázott szárnyaim miatt nem tudok elmenekülni. De akkor mit tegyek?'
Tehetetlenül bámultam magam elé. Mikor a fiú meglátott teljesen lesokkolt.
-Atyám...-motyogta,majd hátrább lépett párat.

~.Chapter one.~

-Hugi!-kiáltott hangosan Josh. Levánszorogtam a koromfekete hálószobámból és megkerestem a bátyámat. Apám mellett állt,arcuk komoly volt. Féltem hogy valami rosszat tettem,amiről még én sem tudok,de belekezdtek mondanivalójukba.
-Mind tudjuk hogy tizennyolc éves vagy,így ha szeretnél,felmehetsz az emberek közé.-közölte apám egy alig látható mosollyal az arcán. Már kezdtem megörülni,de folytatta beszédét.
-Csak a bátyáddal engedlek el.-tette hozzá. Szemem kitágult,köpni-nyelni nem tudtam.
Mi az hogy a születésnapomon  csak a testvérem felügyelete alatt bóklászhatok?! Ráadásul ő nem
 is az a fajta testvér,aki nem szól be,ha alkalma van rá. Mielőtt rászántam magam hogy megszólaljak,köddé váltak. Csúcs!

***

Izgatottan léptem a kapuhoz,ami összeköti az alvilágot a fentivel. Fejem Josh felé biccentettem,aki mögöttem épp a cipőfűzőjét kötötte. Ezután mellém állt és felém fordult.
-Jól tennéd,ha azokat eltüntetnéd.-célzott a szárnyaimra. Beleegyezésem jeléül bólintottam egyet,majd pár másodperc múlva már nem voltak láthatóak a fekete színben pompázó tollaim.
 Helyét felváltotta egy tetoválás,ami a szárnyamat ábrázolja. Lassan kitárta a kaput,majd átléptük azt.
Egy bevásárló központ férfi vécéjében találtam magam. A bátyám biztosan valahová máshová keveredett,aminek nagyon megörültem. Leráztam magamról,mielőtt bármit is tettem volna.
Elégedetten sétáltam ki a helyiségből,mit sem törődve azzal hogy a pasik akik mellett
 elmegyek mind meglepődve vizslat engem. Totál lesokkoltam mikor megláttam a tömérdek
embert szerteszét rohangálni. Kissé félénken kezdtem el nézelődni.
-'One way or another I’m gonna see ya,I’m gonna meetcha meetcha meetcha meetcha'-dúdoltam magamban a rádióban hallható dallamos szöveget.

Csámborognom kellett egy ideig hogy megszokjam az emberek rezzenéstelen arcát.
Furcsa,hogy akármelyiküket néztem,semelyikről sem tudtam leolvasni mit érez,vagy mit gondol.
 Emelt fővel,kezükben bevásárló szatyrokkal nézelődtek.
Nem ilyennek képzeltem őket.. Azt hittem boldogok,és felszabadultak. Úgy látszik csalódtam.
Kinyitottam az kijárati ajtót. Épp léptem amikor egy magas srác belém jött. Kicsit fájt,de
túléltem. Bocsánat kérés nélkül tovább ment.
-Tapló.-mormoltam magamban idegesen majd kimentem a hideg utcára.
 Az idő borult volt,de nem esett. Tanácstalan voltam,nem tudtam merre mehetnék.
Nem tudtam eldönteni melyik irányba menjek. Előre,jobbra,vagy esetleg balra?
Megkérdeztem néhány járó kelőt hogy melyik útvonal lenne a legbölcsebb választás.
Nos,nem igazán tudtak nekem segíteni. Mindenki más-más okokkal bombázott,hogy miért az
adott helyet/látnivalót nézzem meg.
Csak ott álltam egyedül,mintha várnék valakit. Talán jobb lett volna ha Josh-al maradok,ő tudná
hová menjek. Karba tett kézzel vártam a sült galambra valami amikor egy ember megint belém jött.
-Normális vagy öcsém?-fordultam felé felbőszülve.
Egy göndör hajú,magas,fiatal fiú állt előttem. Arcán játszódott hogy kicsit megbánta,de nem
annyira hogy bocsánatot kérjen. Fekete bőr dzsekimet összehúztam magamon,mert fáztam.
-Bocs,csak sietek.-nyögte ki végül elvörösödött arccal.
-Nem látom rajtad. Ráérősen bámulsz rám,ráadásul még csak nem is zavar hogy látom.-mondtam
közömbösen. Kissé felszabadult,mosolyogni kezdett,aminek következtében kis gödröcskék jelentek meg az arcán.
-Nem minden nap látok ilyen gyönyörű nőket. Szerintem érthető hogy szeretném megjegyezni az arcod. Egyébként Harry vagyok.-vigyorgott kajánul.
-Nos,remélem eleget láttál belőlem mivel megjött a bátyám.-válaszoltam miközben az utca túloldalán integető testvéremet bámultam. Lassan hozzánk sétált,és átkarolt.
-Mehetünk?-kérdezte Josh mosolyogva. Bólintottam majd otthagytuk a fiút.


Harry szemszöge:

 Csak úgy elment,és még a nevét sem mondta meg. Tetszik hogy ilyen makacs,nemtörődöm természete van. Ráadásul nagyon szép arcú lány. Remélem találkozunk a közeljövőben,szeretném
megismerni. Amikor visszaértem a stúdióba mindenki engem szemlélt. Mit sem törődve velük levettem a barátom és kipakoltam a szatyorból a kaját.
-Megkértelek hogy ugorj be a Nando'sba. Miért nem vagy képes végrehajtani egy nyamvadt szívességet?-mordult fel Niall.
Áh,hihetetlen hogy kiment a fejemből!
-Bocs,út közben még eszemben volt. Rögtön elküldök valakit érte.-kezdtem el előkotorni a pénztárcámat.
-Nem kell.Hoztál szenyát.-zárta le a témát Niall,aztán nekilátott az evésnek.
Mosolyogva bólintottam és leültem az egyik kanapéra. Épp az új lemezre felvett dalokat hallgattuk amikor betoppant Paul.