~.Chapter two.~

Külső szemszög:

Paul érdeklődni kezdett az új albummal kapcsolatban. Habár Harry testben figyelemmel kísérte a beszélgetést,lélekben teljesen máshol járt. Folyton azon kattogott hogy hol lehet a gyönyörű lány,és hogy találkozni akar vele.
-Neked mi a véleményed,Harry?-szólította meg Louis,de a fiú nem reagált.
Lou párszor legyintett a kezével Harry szeme előtt,ennek hatására végre visszaszállt a földre.
-Tessék,mi van?-kérdezte zavarodottan Harold.
-Hogy tetszenek a dalok?-tette fel a kérdést újra Louis.
Hazza elismerően bólintott,jelezvén hogy imádja az új album számait.

****************

Nem sokkal a beszélgetés után mindenki hazaindult,hogy kicsit pihenjenek a koncert előtt.

Kivéve Harry-t. Eldöntötte hogy elindul a nagy városba,és megkeresi a lányt. 

Végül nem sikerült neki,de legbelül érzi,hogy valamikor még találkozni fognak. Hazament,átöltözött,és

mivel már volt ideje ledőlni elindult az arénába,ahol nemsokára fellépnek.

Ő ért oda utoljára. Az épület előtt több száz sikítozó rajongó fogadta,akik megnehezítették a dolgát a bejutásban. Miután átöltözött és kisminkelték maradt egy kis ideje,így lehuppant egy kanapéra,a backstageben.
-Hogy-hogy nem mentél haza a stúdióból?-ült le mellé Leeyum.
-Volt egy kis dolgom.-ezzel Hazz le is zárta a beszélgetést,mivel elérkezett az idő hogy a színpadra lépjenek.


Sarah szemszöge:

Végre előjöttek a színpadra. Pár rajongótól megtudakoltam néhány dolgot Harry-ről.
Volt aki szívesen mesélt,és volt,aki letámadott. Idézem az egyik kedves személyt:
"Miért vagy itt ha semmit sem tudsz róluk? Szánalmas NATOR vagy.."
Ezen például jót nevettem. Mindegy,a lényeg az,hogy megtudtam hogy Harold tizenkilenc éves,valamint hogy sok idősebb nővel volt már dolga. Nem csodálom,a mosolya minden nőt levesz a lábáról.
-Jó estét London!-szólt bele a mikrofonba az egyik srác.
A hátul ülő népséghez képest eléggé közel voltam hozzájuk,így mindent tisztán láttam.
Szóltak pár szót köszöntésképpen,majd elkezdtek énekelni. A közönség tombolt az ütemes dallamra,ami bevallom még nekem is tetszett. A dal közben Harry a közönségre pillantott,akik közt engem is észrevett.
Elvigyorodott,majd kacsintott egyet,amiről pontosan tudtam hogy nekem szól.
Hirtelen hatalmas fájdalom nyilallott a hátamba. Szárnyaim ki akartak törni,amit alig bírtam visszatartani.Elindultam a kijárat felé,mivel éreztem,hogy nem bírom sokáig. Felsiettem az épület tetejéére. Mikor már nem volt senki a közelben levettem magamról a fekete bőrdzsekit. Fekete tollaim előtűntek,belsőmet elöntötte a megkönnyebbülés. Végigmértem a város éjszakai fényeit. Az épületek megvilágítását,a házakból kiszűrődő világosságot. Egyszeriben csak mennydörgött egyet,aztán eleredt az eső,ami pillanatok alatt eláztatta a szárnyamat. Káromkodtam pár sort,majd megpróbáltam pozitívan gondolkodni. Most először tapasztalom meg,hogy milyen érzés esőben álldogálni úgy,hogy tudod,közben elfolyik a sminked.
Lépteket hallottam az ajtó felől. Rögtön odakaptam a fejem,így megláttam Harry-t.
'Az elázott szárnyaim miatt nem tudok elmenekülni. De akkor mit tegyek?'
Tehetetlenül bámultam magam elé. Mikor a fiú meglátott teljesen lesokkolt.
-Atyám...-motyogta,majd hátrább lépett párat.